Az a csodálatos algoritmus

Vegyük kicsit végig az átlag felhasználói folyamatot:
Egy ismerősöd szól, hogy küldene neked egy vicces tartalmat, gyere regisztrálj fel az Instagramra – mondjuk.
Az emberek néhány környi noszogatás után felregisztrálnak egy ilyen platformra és elkezdik felfedezni azt.
Tételezzük fel, hogy tiszta lappal indulsz: vagyis még nincsenek ismerőseid, követőid, kedvelt tartalmaid, keresési előzményeid, algoritmus alapján értelmezhető érdeklődési köreid.

Megadod a nemed, korod és lakhelyed.
Innentől rád húzhatnak máris témaköröket, ami számodra kicsit is izgalmas lehet: ha srác vagy, akkor csinos nők, autók, sportok, gaming videók, vicces videók, amik tetszenek más korod béli srácoknak a nagy-számok szerint, nemzetközi szinten. Kiderül, hogy a helyzeted szerint Magyarország vagy magyar tartalmakon tovább marad az ujjad és a figyelmed. Ez által a platform máris tudja az anyanyelvedet és nagyobb súlyozással kapsz majd magyar tartalmakat, ha ezekkel jobban tudsz azonosulni / jobban érdekelnek vagy csak több időt töltesz vele.

Kapsz egy jó nagy eresztést a basic, felületes és popular tartalmakból, amik “nagyott mennek” éppen vagyis a posztolástól számított pár órán belül sok hozzád kicsit is hasonló emberke, Likeol, kommentel vagy tovább oszt. Már meg is van a induló feeded alapja, már nincs is más dolgod mint az eléd rakott 9-12 látható képből választani egyet, amit jobban szemügyre vennél. Vagy scrollolsz tovább és várod, hogy elérkezzen a: várj mutasd csak jobban ezt a képet, pillanat.

algoritmus-flybuilt

Algoritmus - konklúzió

Ez az igény és jelenség most egy nagyobb összefüggésre világít rá számomra.

A nagy csoda már meg is történt: elkapta a figyelmedet, a szemed elkezdte nézni, az agyad pedig automatikusan elkezdte feldolgozni és “látni”. A tartalom betöltése megtörtént, mert WIFI-n vagy és jó az internet is. Az óra indul. Hány másodpercig nézed ? Dobod rá a Like-ot? vagy már fordulsz is vissza? Akkor ez nem jött be valamiért, mindegy mutatunk másikat, viszont most már másmilyent.

A helyzet és folyamat szépsége talán pont itt van. Nem kell szavakat írnod, nem kell semmi megterhelőt csinálnod még a telefonodat se kell megmozdítanod. A szemed és az agyad (a pszichológia és evolúció működik magától) dolgozik helyetted. Nevetségesen kényelmes és hihetetlenül egyszerűségig és kényelmes használatig van bontva a folyamat.

A szükséges mozdulatok: tap, swipe, double tap adja magát, attól a perctől, hogy tudod használni az okostelefonod érintőképernyőjét. Egyik app veszi át a másiktól, ami meg jobb arányban beválik azokat átveszi a telefon operációs rendszere is pár updaten belül.

Most a designer és IT-s szól belőlem, de ez a folyamat és ami a háttérben történik és számolódig ez briliáns. Sok ember munkája van benne: tesztek, meetingek, wireframek, prototípusok, updatek, bugfixek és egyszerűsítések és egyértelműsítések. Mindent feláldozunk a hatékonyság és addiktivitás kialakításának oltárán.

Az én felületemet, az én appomat vagy weboldalamat használják a legtovább és a legtöbben -> nálam legyen a figyelmük -> nálam legyen a tekintetük -> nálam legyen az idejük -> nálam legyen a szó, amivel azt mondhatok, amit akarok. 

Készítsd a saját weboldalad az ízlésed szerint -> Olvasd el erről szóló blogbejegyzésünket, Csináld magad weblap!